A lapostető szigetelési eljárások fejlődése – II. rész
A lapostető szigetelési eljárások fejlődése egyfelől az alkalmazott alapanyagok tekintetében, másfelől a kiépítési technológia területén ment végbe. Ezen belül pedig javarészt a rögzítéstechnika mutatott nagyobb változásokat. Eredetileg többnyire ragasztással történt a rétegek összeépítése, napjainkban viszont inkább a mechanikai rögzítés jellemző.
A lapostető szigetelési eljárások fejlődése – I. rész
A lapostetőket eredetileg egy háromrétegű, kavicsolt, bitumenes lemezfedési eljárással szigetelték, melyet később egy funkcionális rétegfelépítésű szigetelési technika váltott fel. A szigetelési eljárások fejlődése egyfelől az alapanyagban, másfelől a rétegfelépítés logikájában mutatkozott meg. Ezekből adódóan napjainkban sokféle tetőszigetelési megoldás közül válogathatunk, így az adott tetőszerkezethez és körülményekhez mérten a legmegfelelőbb opciót választhatjuk ki.
A tetőszerkezetek vízszigetelése
A vízszigetelés hagyományos alapanyagai közé sorolhatjuk a bitument vagy kátrányt. Ezeknek léteznek már korszerűsített verzióik is, melyek kisebb-nagyobb mértékben műanyag adalékokkal módosított, bitumenes anyagokat takarnak. Formailag lehetnek lemezek, folyékony vagy megömlesztendő anyagok.
A kéthéjú hidegtetők ismertetése
Az egyhéjú melegtetőktől eltérő kiépítési módszerekkel rendelkező kéthéjú hidegtetők egészen más fejlődési útvonalat jártak be. A rétegsorrend esetükben egy teherhordó alsó héjjal kezdődik, melyet a hőszigetelés, az átszellőztetett légtér, a vízszigetelést viselő felső héj követ, végül pedig magával a vízszigeteléssel zárul.
Mindent az egyhéjú melegtetőkről
Az egyhéjú melegtetőt a leggyakrabban alkalmazott tetőszigetelési módszerként tarthatjuk számon. Rétegfelépítését az alapanyag, a szerkezet és a technológia szempontjainak figyelembevételével határozhatjuk meg. A kiválasztott rétegsorrend, azaz hogy egyenes vagy fordított rétegfelépítéssel készül a tető, nagyban leszűkíti a szóba jöhető alapanyagok valamint az alkalmazható rögzítéstechnika típusait.
A lapostetőhöz kapcsolódó legfontosabb kifejezések – II. rész
A lapostetők lejtése többnyire nem haladja meg a 4 fokot, de a szakirodalom 8 fokig bezáróan határozza meg ennek tekintetében a felső határt. Az úgynevezett egyhéjú lapostetők esetében az épület fűtött belterületét csupán egy héj választja el a külső tértől. Emellett léteznek még kéthéjú lapostetők, melyeknél a belterület és a legfelső héj között egy hideg, átszellőztető légtér is elhelyezkedik.
