A lapostető szigetelési eljárások fejlődése – II. rész

A lapostető szigetelési eljárások fejlődése egyfelől az alkalmazott alapanyagok tekintetében, másfelől a kiépítési technológia területén ment végbe. Ezen belül pedig javarészt a rögzítéstechnika mutatott nagyobb változásokat. Eredetileg többnyire ragasztással történt a rétegek összeépítése, napjainkban viszont inkább a mechanikai rögzítés jellemző.

 

Az egyenes rétegfelépítésű egyhéjú lapostetőknél általában a hőszigetelés felületére ragasztották a vízszigetelési réteget. Az ilyen folytonos összeillesztési eljárás azonban - mivel a két réteg különböző kémiai és fizikai adottságokkal rendelkezik - több tetőhibához is vezetett. A keményhabból készített hőszigetelő réteg például a hőmérsékletváltozás miatt zsugorodik vagy éppen megduzzad, ami a vízszigetelés felgyűrődését, szakadását, illetőleg megnyúlását eredményezi. Ennek kiküszöbölésére eleinte a folytonos összekapcsolást pontonkénti ragasztási metódus váltotta fel. Ez a típusú kivitelezés azonban bizonytalan stabilitása, széllel szembeni mérsékeltebb ellenállása miatt további fejlesztéseket igényelt.

A víz- és hőszigetelő rétegek elkülönítésének megoldására elterjedt egy olyan módszer is, melynek során a hőszigetelőre aljzatbeton réteget alakítanak ki. Ennek köszönhetően a vízszigetelés már erre a kemény, masszív és egyben semleges adottságú felületre illeszthető. Hátránya, hogy a betonozási fázis elég sok körültekintést igényel, a már rögzített hőszigetelő rétegre különösképp oda kell figyelni.

Önmagában a hőszigetelő réteg rögzítése sem egyszerű feladat. Korábban ezt leggyakrabban ragasztással, főleg forró bitumenes leragasztással oldották meg. Erről azonban a későbbiek folyamán kiderült, hogy nem elég stabil, mivel a hőszigetelő tábláknál idővel elmozdulások voltak megfigyelhetők. Ennek hátterében valószínűsíthetően az áll, hogy a fűtési szezonban a szilárd zárófödémre illesztett hőszigetelő táblák ragasztása gyengébbé válik, mint a hőszigetelő rétegre rögzített, műanyag vízszigetelő réteg zsugorodásából eredő húzóerő, amely így összességében a hőszigetelő táblák elmozdulását, majd a feszültség halmozódási pontokon a vízszigetelés elszakítását eredményezik. Ez a problémakör viszont nem merül fel a mechanikusan rögzített hőszigetelő táblák esetében. Ebből adódóan nem véletlen, hogy manapság inkább a mechanikus rögzítési technikát alkalmazzák a szakértők. A hőszigetelés mechanikai rögzítésének elterjedéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy idő közben különféle gépeket is kifejlesztettek, melyek egyszerűbbé és pontosabbá teszik a kivitelezést.

 

Vissza