A lapostetők

Ha az épület legfelső födémszerkezete fölé nincs magastető építve, úgy a födémszerkezetet lapostetős kialakításban valósul meg. A lapostető napjainkban igen népszerű tetőszerkezet egyrészt az letisztulté építészeti formája miatt, másrészt a vízszintes kialakításának köszönhető járható, díszíthető tere miatt.

Lapostetőnek vagy alacsony hajlású tetőnek nevezzük azt a tetőszerkezetet, amelynek maximális lejtése 8,8 % (5°). Egyhéjú lapostetők esetében a fűtött helyiségeket a külső tértől csak egy héj választja el. A kéthéjú lapostetőknél a belső teret határoló szerkezet és a felső héj között elhelyezkedik még egy hideg, átszellőztetett légtér. Az egyenes rétegsorrendű tető szokásos rétegsorrenddel készül, a fordított rétegsorrendű lapostetőnél pedig a csapadékvíz elleni szigetelés és a hőszigetelés sorrendje felcserélődik.

Ezeket a tetőket csoportosíthatjuk szerkezeti kialakítás szerint: átszellőztetés nélküli tetők, illetve átszellőztetett tetők. Szintén csoportosíthatjuk igénybevétel szerint: nem hasznosított tetők, melyek csak karbantartási, üzemeltetési tevékenységek időtartamáig járhatóak vagy hasznosított tetők. Utóbbihoz sorolhatóak a járható teraszok, erkélyek, parkolótetők vagy zöldtetők. 

Bár évtizedekkel ezelőtt a lapostetők nem örvendtek nagy népszerűségnek, manapság a lapostető szerkezetek időtállóak és minőségi anyagokból készülnek. Telepítésük nagy szakértelmet igényel, házilag nem kivitelezhetőek. Előnyük, hogy a nem terhelhető lapostetők a legolcsóbbak és a leggyorsabban telepíthetőek. A járható lapostetők csak minimális plusz költséget jelentenek (biztonsági kérdések: pl. korlát), divatosak, plusz életteret biztosítanak és díszíthetőek.